Angyalmágus

Kapcsolatba lépni az angyalokkal

 

 

Nagyon sokan keresnek meg azzal a kéréssel, hogy segítsek nekik kapcsolatba lépni az angyalokkal

Nos, számtalan módja létezik és ismert - a legegyszerűbb, hogy csendesedj le és nyisd meg a szíved az angyalok felé.
Egyszerűségében rejlik a nehézsége is, hiszen könnyű összefoglalni a lényeget, de mégis sokszor nehézségekbe ütközik, aki el sem tudja képzelni a "hogyan?"-t.  Nekik szánom a következő játékos, ámde igen hatékony gyakorlatokat. Mosolyoghatsz rajtuk, de azért próbáld csak ki bátran!
(A tapasztalataidról szívesen hallanék. Írd meg őket pár szóban: angyalmaguskukacgmailpontkom címre. Köszönöm!)

FELADAT: Mágikus rendrakás

Ha erős kapcsot akarunk kialakítani az angyalokkal, az első és legfontosabb lépés, hogy megtisztítsuk a környezetünket és önmagunkat. Az ok talán elsőre nem túl nyilvánvaló, azonban az angyalok sokkal magasabb rezgésszinten léteznek, mint amiről az emberek tudnak. Az angyalok a lélek világában élnek (finom energia), míg az emberek az öt érzékszervük által érezhető fizikai világban léteznek. Az angyalok természetes módon vonzódnak azokhoz az emberekhez, akik harmonikus, magasabb tudatállapotban léteznek.

Ha helyet akarunk adni az angyaloknak az életünkben, meg kell tisztítanunk az otthonunkat a zűrzavartól. Minden értelemben tisztítsuk meg, frissítsük fel a lakást:

• Minden nap szellőztessünk ki, hogy kiengedjük az elhasznált levegőt - a természetes napfény megtisztítja és felfrissíti a beengedett levegőt.

• Használjunk hangokat a stagnáló energiák felszabadítására: a kristály rezgőcsésze, a csengő, a harang, a kereplő vagy a dob megfelelő. A tapsolás is hatékony, különösen a szobák sarkában. Az angyali zene szintén emeli a rezgésszámot. Ne feledjük: a szívcsakra leggyorsabban zenével nyitható meg.

• Szabaduljunk meg a felesleges kacatoktól, ajándékozzuk el őket vagy dobjuk ki. Ha úgy érzed, van olyan tárgy, ami most épp nem szükséges az életteredbe, de nem szeretnél tőle örökre megválni, akkor keress egy dobozt, rakd bele ezeket a tárgyakat és őrizd meg későbbre. De vigyázz! Nem szabad a hálószobádban hagyni a dobozt! El kell tenni olyan helyre, ami kimondottan tárolásra szolgál, vagyis ahol nem tartózkodsz rendszeresen.

• A régi bútorokra és használt ékszerekre különösen ráfér egy kis tisztítás. Használjunk füstölőt, a füst elviszi a nemkívánatos rezgéseket - és persze tárjuk ki az ablakot, hogy az elhasznált energia távozzon.

• Dobjuk ki azokat a ruhákat, amiket már vagy két éve fel sem vettünk, különösen, ha túl szűkek vagy kopottasak. (Ha használt ruhát akarsz vásárolni, alaposan tisztítsd vagy tisztíttasd ki, mielőtt hordani kezdenéd! De ha lehet, inkább kerüld ezt el...)

Végül a legfontosabb teendőnk, hogy kerüljük az olyan embereket és helyeket, melyek elszívják az energiánkat!

Ha meg tudjuk tartani magasabb angyali rezgésünket, segíteni tudunk másokon: csupán a jelenlétünk által emelhetjük a rezgésszámukat.

Ha ezzel elkészültél, ülj le és olvass tovább!

GYAKORLAT:Találd meg első angyalodat!

Mielőtt belefogsz, tisztáznunk kell valamit: SOHA ne játssz azzal, hogy angyalt hívsz! Dőlj hátra kényelmesen, és gondold át, hogy miért akarsz kapcsolatba lépni az angyalok birodalmával. Légy őszinte magadhoz! Javítani akarsz az életmódodon? Valami kis hiba adódott, amelyet rendbe akarsz hozni? Pusztán csak kíváncsi vagy?...

Most vegyél elő egy darab papírt, és írj egy apróhirdetést az angyalod számára. Ez nem tréfa! Ülj le,. és tervezz meg egy hirdetést úgy, mintha tanárt vagy barátot keresnél, netán olyasvalakit, aki elvégezne neked egy szolgáltatást. Például így:

"Angyalt keresek az égi birodalmakból, aki segíteni tud énképem javításában, és képes áttörni lustaságomat (vagy makacsságomat, stb.).

Vagy így:

"Angyalt keresek, aki hajlandó segíteni pénzügyi gondjaimon. Szerető támogatásra várok, hogy segítsen békét és jólétet teremteni az életemben."

Ha elkészültél a hirdetéssel, tartsd a kezedben, hunyd le a szemed, és összpontosíts arra, hogy egy fénylényt idézz fel magad előtt. Olvasd fel hangosan a hirdetést. Ne aggódj amiatt, hogy rosszul csinálod - nincs rossz módszer arra, hogy segítséget kérj az angyaloktól, amíg udvarias vagy velük. (Nagyon érzékenyek ugyanis...) Ha szeretnél elmondani egy kis imát, megteheted.

Ha végeztél, tedd zsebre a hirdetésedet. Ne jelentsd be minden ismerősödnek , hogy most adtál fel egy angyalkereső hirdetést. Régi, mágikus szállóige a következő: "Ne tanítsd a misztériumot a bolondoknak." Mások is meglelik majd az útjukat a maguk idejében.

Ne számíts arra, hogy angyalod dicsőséget zengve, arany és ezüst fényben jelenik meg előtted. (Bár könnyen lehet, hogy így lesz.) Az angyalok működése gyakran titokzatos. Lehet, hogy váratlan állásajánlatot kapsz. Felhívhat egy barátod, hogy kirántson nyomott hangulatodból. Lehet, hogy kézbe veszel egy könyvet, és megtalálod benne a választ arra, amit keresel.

Amikor angyalok vannak körülöttünk, semmi sem véletlen. A te dolgod annyi, hogy fejleszd érzékenységedet.

 

Angyalt várni

 ANGYALT VÁRNI.

Most ez a dolgunk.
Állunk az ablakban,
Mint a kisgyerek.
Elhisszük, hogy eljön,
Bekopogtat, s mellénk
Leül, mint, ki ide született...

Szárnyat nem visel,
Ruhája hófehér és
Felnőtt, okos, tiszta.
Minden fájdalmunkra
Mesét tud,s hitünket
Csendben visszaadja.

Halkan távozik, miután
Minket szépen megnyugtatott.
Egy zsákkal erőt is adott, hogy
Semmi sincs veszve még...
S mi megnyugodva, melegen
Összebújva elhisszük biztos
Üzenetét! Igen, marad, kinek
Ez a dolga, nem akarhatják a
Keserves végzetet, hisz nem lehet,
Az tényleg nem lehet!

Megszabadulva kínzó kételyektől
Marad a szívünk tárgyilagos, teli
Hittel, bizalommal, hisz
Meglátogatott a réges - rég várt
Angyal, s nekünk, kettőnknek
Bizonyságot hozott.

 

 

 

Varázslat a könnyű tanulásért

A diákoknak az év vége nem csak a karácsonyi ünnepekre való várakozásból és készülődésből áll, hanem ilyenkor számot kell adniuk az elmúlt időszakban megtanultakról. Bizony, a vizsgaidőszak...!

Szeretnék segíteni, hogy kicsit könnyebb, de legalább is hatékonyabb legyen a felkészülés.
Fogadjátok és használjátok szeretettel az alábbi varázslatot.

 

 

 

 

 

Amire szükséged van:

- egy sárga gyertya
- néhány babérlevél
- egy füstölőedény vagy bármilyen tűzálló edény (pl. kis halászleves bogrács)
- füstölőszén (grillszén is jó, ha azt könnyebb beszerezned)
- fahéjolaj
- egy darab papír
- egy piros színű ceruza

 

A varázslás menete:

1. Vedd a sárga gyertyát, és  kend be néhány csepp fahéjolajjal, és gondolj közben a kívánságodra.

2. Tedd a gyertyát az oltárod közepére. (Ha nem szoktál varázsolni, és nincs oltárod, akkor megfelel egy polc vagy szék is, amit letereítesz egy szép terítővel, és meghintesz egy csipet sóval.) 

3. Helyezd a tűzálló edényt a szénnel a gyertya mellé,a papír és a ceruza legyen az oltáron kéznél.

4. Húzz egy mágikus kört, aztán gyújtsd meg a füstölőszenet, és tégy rá néhány babérlevelet. Mágiában járatlanok a kört nem tudják felvetni, ezért ők tegyék a következőt:
A tengelyük körül szép lassan forduljanak körbe az óramutató járásának megfelelő irányban, négyszer. Közben mondják hangosan: "Meghívom a Víz, a Tűz, a Föld és a Levegő erőit, hogy támogassák varázslatomat. (Lassan forogj,nehogy elszédülj!)

5. Amint felszáll a füst, mondd:

Szabad vagyok a démonoktól,
amelyek engem visszatartanak,
hogy vizsgáimat jól végezzem.
Úgy legyen!

6. Vizualizáld, ahogyan az energia,. ami eddig gátolt, testedből eltávozik.

7. Gyújtsd meg a sárga  gyertyát, és mondd:

A bölcsesség és a siker fénye
kísérőm,
hogy az előttem álló feladatot
diadalmasan legyőzzem!
Úgy legyen!

7.  Most pedig írd fel a kívánságodat a lehető legnagyobb egyértelműséggel (és mindig pozitívan fogalmazva,kerülve a tagadást) a papírra. Úgy fogalmazz, mintha már megkaptad volna, amit szeretnél (a sok-sok jó jegyet egy könnyű vizsga után). Írd alá a nevedet.  Hajtsd össze a papírlapot háromszor, és rakd a gyertyatartó alá.

8. Tégy ismét néhány babérlevelet a szénre, és vizualizáld, ahogy a célod valóra válik. Ezt követően szüntesd meg a mágikus kört.
A mágiában járatlanok most az óramutató járásával ellentétesen tegyenek négy fordulatot maguk körül, miközben ezt mondogatják: "Köszönöm, hogy eljöttetek, és segítettétek a varázslatot. Most szeretettel elengedlek benneteket."

9. Közvetlenül ezután kezdj el tanulni. (A szenet, ha elizzott, eláshatod vagy beledobhatod egy folyóba.)

10. Ha hosszabb ideig kell tanulnod, akkor jó nagy gyertyát válassz, hogy végig éghessen. A ritálét csak egyszer kell elvégezned, ezután elég, ha tanuláskor meggyújtod a gyertyát. 

11. A vizsga napján fogd a maradék gyertyacsonkot, és rakd a nadrág- vagy szoknyazsebedbe.

 

Így legyen!

Szeretettel,
Aman

Kiből lehet mágus?

Sokan kérdezik tőlünk: mi kell ahhoz, hogy mágus legyek? Én is lehetek?

A jó hír az, hogy igen, bárki mágussá válhat, aki megdolgozik érte!

A mágia  nem más, mint az erők koncentrálása egy cél érdekében. Ebből következik, hogy az első feltétel az, hogy legyen egy konkrét célod. Ez első hallásra könnyűnek tűnik, ám számtalanszor előfordul, hogy eljön hozzám valaki, arra kér, hogy varázslattal segítsek neki, és amikor megkérdezem:
- Pontosan mit szeretnél elérni? - akkor azt válaszolja:
- Hát azt, hogy... izé... tudooood...!

Nem, nem tudom.
A célt neked kell megjelölnöd.

Így hát ilyenkor elbeszélgetünk. Az esetek legnagyobb részében szerelmi bánat miatt fordulnak jóshoz, mágushoz az emberek. Mert vissza akarják kapni, ami elveszett.
Ha jól figyelsz ezekre a történetekre, akkor kihallod belőle a két alapesetet:
1.
Valami problémát folyamatosan a szőnyeg alá söpörtek, elbeszéltek egymás mellett, de tulajdonképpen nagyon is szeretik egymást. Jelen esetben a konfliktussal nem tudtak mit kezdeni - ez pedig kezelhető. Ilyenkor mehet a varázslat.

2.
Már régóta nem működött a kapcsolatuk (talán soha nem is működött...). Kényelmi vagy egyéb szempontból játszmákat játszottak egymással - nem volt igaz alapokon nyugvó, szerelmi kapcsolat, hanem valami más tartotta össze őket (érdek, félelem a magánytól, félelem a változástól, a megszokás, stb.).
Ideje van a kapcsolat lezárásának.
Ebben az esetben csak olyan varázslatot végzek, ami segít feldolgozni a történteket és helyesen látni a jelent, valamint az utat előre.

Ezért a szerelmi ügyekben, mint látod, a cél kijelölése nem is olyan egyszerű....

Az anyagi helyzettel kapcsolatos kéréseket ugyancsak ködösen szokták megfogalmazni, holott teljesen más a helyzet, ha
- egy konkrét dolgot szeretne, mint új mosógép, laptop, autó, ház, új munkahely, új vállalkozás, munkahelyi előmenetel, a vállalkozás sikere, generális anyagi csőd elhárítása, stb.
- vagy amikor nem ilyen körülhatárolt a helyzet, és a kérdező csak annyit tud mondani:"Jobban szeretnék élni."

Ilyenkor is le kell ásni a téma legmélyére és megkeresni az első pontot, ahonnan érdemes elindulni. 

Az egészség terén is más a teendő, ha már konkrét betegséget diagnosztizáltak vagy csak általánosságban nem érzi jól magát valaki.
(Megjegyzem: időnként egy adag energiával való feltöltés senkinek nem árt. Léteznek meditációs gyakorlatok, amket otthon, egymagad is elvégezhetsz. Érdemes fáradozni vele, mert az univerzális energia kimeríthetetlen, merítkezz meg benne bátran, bármikor!)

A másik fontos lépés a mágussá válás útján, hogy tisztulj meg! Kívül és belül egyaránt.
- Kezdetnek rakj rendet magad körül, dobáld ki a szükségtelen lomokat, és alaposan takaríts ki!
- Ezután vegyél egy kényeztető fürdőt, zenével, mécsesekkel....
- A szép tiszta otthonodban puhán és illatosan gondold át, melyek azok a tulajdonságaid, amelyek különösen pozitívak, és melyek azok, amiktől szívesen megszabadulnál?

Ha ezekkel készen állsz, vizsgáld meg, hogy jobban érzed-e magad? És ezután választhatsz módszereket, segítőket a változásokhoz.

Az igazi munka, önmagad művelése csak most kezdődik. Ha lefaragtad vagy legalább kezelhetővé tetted a rossz tulajdonságaid nagy részét, akkor már közben elkezdheted a tanulás: meditálni, koncentrálni, és olvasni sokat-sokat (legalább napi egy órát) a témában.

Javaslom, hogy irányítottan, vezetővel tanulj: így rengeteg zsákutcától óvod meg magad - és véletlenül sem csatlakozhatsz a negatív erőket mozgató mágusokhoz.

Rengeteg szellemi műhely működik ma már, akikhez fordulhatsz. Válassz bátran, hiszen akár több helyen is tanulhatsz! Nincs két egyforma iskola, hiszen gyakorlatilag minden mágus a saját erejéből ad, ha hozzá fordulsz - a szavak, amikbe csomagolja a gondolatokat, az erőt, az mindenkinél más lehet. 

Ha pedig mindent alaposan megtanultál, begyakoroltál, rendelkezel tudással, önfegyelemmel, az élet irénti tisztelettel és alázattal, birtokolod a szeretet adásának és kapásának képességét, akkor készen állsz a beavatásra, minek során a mágus felnyitja előtted az általa használt energiák forrását. 

Kalandos út, ugye? 

Olvasnivalók

Kibővítettük a letölthető könyvek listáját.  Ha tetszik egy könyv, és szeretnél belenézni, mielőtt megveszed, látogass el a weboldalunkra ( www.angyalmagustanoda.hu ) és a Letöltések menüpontban(egy gyors és egyszerű regisztráció után) hozzáférhetsz jelentős és folyamatosan bővülő könyvtárunkhoz. Ha az állomány növekedéséről szeretnél információkat kapni, akkor felíratkozhatsz a hírlevelünkre is, amit ritkán küldünk, csak ha fontos mondaniv alaónk van.

Használd olyan szeretettel, mint amilyennel készítettük! :)

Különös eset (?....)

Egy egészen hétköznapi eset, hogy mint jósnőt felkeressen valaki, akinek szerelmi bánata van. Ez nem ritka, nem különös.

Nem nehéz látni a lapokban azt sem, amit a józan ész is így ítélne: a Nő ne tűrje tovább, hogy a Férfi az érzelmeivel sakkban tarja.

A gyalázatot a lapok mutatták, a Nő akkor este járt itt először. Szűkszavú volt, nem kérdezett, nem mesélt. Mondtam a munkájával kapcsolatos dolgokat: hogy meginogni látszik, de amibe az eddigi munkájával párhuzamosan belekezdett, az felerősödik. Két hónapon belül annyi jövedelmet fog hozni, ami kiváltja az eddigi főállását.

Feszengeni kezdett.
- Nekem nincs két hónapnyi időm.

- Mivel az egészségi állapota egy akkut izomgyulladáson kívül semmi traumatikusat nem mutatott, valamint baleset, szerencsétlenség sem látszott közeledni felé, ezért nem vettem figyelembe a megjegyzését.

- Családról, gyerekről, egészségről vagy miről szeretne hallani? - kérdeztem.
- Hát arról, hogy van-e mód megtartani a munkámat?
- Szó sincs itt arról, hogy magának onnan menni KELL, egyszerűen végre azt csinálhatja, amit szeretett volna, amire készül évek óta... Beérni látszik, lassan megérkezik...
- Értem, de nincs időm. Nem maradhatok állás nélkül egy napra sem.
- A Férfi miatt? - kérdeztem.
- Milyen férfi...? - erőtlen, gyenge visszakérdezés volt.
- Hát aki arra kéri, menjen. Gyerekkel nem könnyű...
- Nem könnyű... - lefelé nézett közben, valahol balra el a cipője mellé.
- Nem muszáj menni...
- Muszáj...
- Beteg gyerekkel??
- Maga mindent tud?
Nem válaszoltam, mert végre egymás szemébe néztünk.
- Csak azt tudom, amit maga megenged látnom, semmivel sem többet - nyugtattam.
- Akkor megengedem, hogy lássa, nem én akarok menni!!!!
- Akkor ne menjen! - határozott, erős hangú felszólítás volt. Kicsit megrezzent, majd azt mondta halkan, újra lehajtott fejjel:
- Muszáj....
- Miért lenne az?
- Mert azt kérte, menjek el. Kell neki egy kis szünet. Sok ez most neki. Már nem az vagyok, aki voltam.
- Miért?
- Mert megőrjít a helyzet! 8 éve nevelem a testi fogyatékossággal született kislányomat (vállától hiányzik az egyik karja), és akkor besétál az életembe... Szeretem, pedig nem akarom, de első perctől szeretem. Fél év után döntöttünk: összeköltözünk. Eladtam a lakásomat. Neki van egy háza. A pénz felét bankba tettünk, a másik feléből elkezdtük a házát felújítani. Közösen elkezdtünk felépíteni egy vállalkozást. Most kezdene beindulni. Azt akarta, hogy amíg a ház épül, addig lakjunk a szüleinél... és azóta minden rossz. Állandóan veszekszünk. Mert nem véd meg az anyjától. Későn jár haza... Nem bújik hozzám... Vissza fog jönni a szünet után???

Ránéztem a lapokra:

- Elkerülhető a szünet. Menjen haza. Bújjon hozzá jó szorosan, ölelje magához, mint még soha. Nem baj, ki látja: anyja, apja, a gyerek.... (aki soha senkit nem fog tudni átölelni...) Szeretgesse meg. Mert MA még megteheti.
Ne azzal törődjön, mi lesz a szünettel, a szünetben vagy utána.
MOST még az a perc van, amikor megölelheti...

Beszélt volna még erről-arról. Mondtam, hogy menjen. Most. Ölelni.
Ne adjon pénzt. Majd, egyszer.... Most menjen, siessen.

 

Ez kora tavasszal történt.
Ma jövök haza Pestről, már majdnem beér a vonat az állomásra, amikor csörög a mobilom. Ő volt az. Hogy itt áll a házunk előtt, de az nagyon sötét... Mondtam neki, hogy mindjárt ott vagyok.

Tényleg a ház előtt állt. Mosolygott, és nagyon szép volt.
Repdesett, szárnyalt.

- Azonnal velem kell jönnöd, megmutatom az új boltomat! Ne félj, vissza is hozlak ám! (Amikor nálam járt, következetesen magázott.)

Kiderült, hogy szót fogadott: hazament, a család a konyhában ült. Ő egyenesen a párjához ment, szó nélkül az ölébe ült és a nyaka köré fonta a kezét. Befúrta a fejáét a vállgödrébe, és odasúgta, hogy mennyire szereti...

A nyáron összeházasodtak. A szépen felújított házban laknak. Az anyósa két-három hetente megy csak át, de ők hetente meglátogatják. Megszerették egymást, mióta egyik sem akarja elvenni a másiktól a férfit. Az üzlet, amibe akkor vágtak, beindult. Most megvette a szomszédos város egyetlen kis sportboltját. Oda vitt, hogy lássam, milyen gyönyörűséges.

Ragaszkodott hozzá, hogy válasszak valamit.
A legolcsóbb dolog is elég drága (csak márkás dolgokat árul, mert hisz benne, hogy egy ilyen kicsi városban is szükség van rá), így kiválasztottam egy csodálatosan szép Nike táskát.

Itthon vettem észre, hogy van benne egy boríték, egy levéllel és pénzzel. A levélben csak ennyi volt:
"Köszönjük!"

Mind az öten aláírták. Mert ők most már egy család.

 

Tudom, hogy nem mindent lehet ilyen "könnyen" helyrehozni (az ölelés persze csak elindított egy folyamatot....), de TUDOM, hogy MEG KELL TENNI MINDIG AZT, AMIT MÉG LEHET!

Mert MOST van a MOST.

Most az egyszer....

Mindenszentek

A halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé.

 

 

 

                       Édesanyám emlékére

Emberi szabadság

Az emberi lény szabad. Ezt megmásítani nem szabad.

És abban a pillanatban, amikor rájössz, amikor felismered, hogy szabad vagy, megérzed azt is, hogy része vagy Valaminek... Nehéz meghatározni, hogy mi az a Valami; annyit érzel, hogy más energia-szinten létezik, mint a földi valóságunk. Ezért is vélik néhányan úgy, hogy akkor nincs is. Bedig igazán gyermeteg azt hinni, hogy amit nem látok, nincs is. Érzékszervekkel igenis felfogható, átélhető az a csodálatosan tiszta energia, melynek részeként most és itt élünk. 

Ha még nem találkoztál angyalokkal, nem érintett meg a "másik világ", nem teremtettél a gondolatoddal vagy a szíved szeretetével, akkor ideje utánajárnod magadban, hogy ez miért van.

Legtöbben félünk szembenézni avval, amit magunkban takargatunk.
Ezért nehéz felvállalni az ezoterika útját.
Mert azt a szörnyeteget, aki bennünk él, szeretni kell.

Az ember gyanútlanul vesz egy könyvet vagy beíratkozik egy tanfolyamra. Megtetszik a lehetőség, hogy végre a saját maga életét élheti, megvalósulhatnak az álmai, és elmerül a hallottakban. Eleinte csak a jót látja, a mentőövet - mert még mindig abban hisz, hogy VAN EGY MÓDSZER, amihelyette dolgozik. Azt hiszi, hogy az ÚT, amit annyit emlegetnek, az odaviszi őt.

Elindul hát, kicsit könnyedebb szívvel, nyitottan, mosolyogva.

Majd szembetalálja magát önmagával. És rájön, hogy nem akar mandalákat festeni, jógaállásokat gyakorolni, gyöngyöt fűzni, jobb agyféltekével rajzolni, tarot kártyát elemezni, misztikus szeánszokra járni, és pláne nem zöldféléket enni kirántott hús helyett, gyümölcsteát inni bor helyett, magokat kenyér helyett; nem akar lemondani a kávéról, a cigarettáról; nem akarja feladni a csapongó szexuális életét - szóval már nem is kell neki annyira az a piszok nagy szabadság.

Igen ám, de már nem tud visszatérni a régi szaros kis életébe, mert az nincs, azt már felforgatta, már LÁTJA benne a rosszt.

Na ilyenkor van egy kis megzakkanás, kis depresszió, kis céltalanság, hiábavalóság.

És visszatérünk az útra.

Mert mindannyian visszatérünk.

Mert már láttuk egy pillanatra a szabadságot ODAÁT.

Látod, mindenki átmegy ezen, nem vagy vele egyedül. Csak ez egy magányos harc önmagaddal, ebben nem lehet túl sokat segíteni, mert mindenki másképp éli meg. Mások a hibáink, mások a vágyaink - még két egyforma depresszió sincs:)

Egyvalami azonban segít: ha megtorpansz, fókuszálj kicsit másra. Ha van kerted, tevékenykedj ott pár napig, Építs vagy ültess bele valamit. Ha nincs kerted, csinosítsd ki az otthonod. Selejtezz ki régi lomokat, és alaposan takaríts ki. Ha pénzed is van, vegyél néhány kis apró dolgot. Semmikép ne nagy költekezésbe kezdj - a lényeg az, hogy figyeld meg, a munkád nyomán milyen változások keletkeztek a környezetedben. Hogy valamire időt szenteltél, energiát - és lám, az apró változtatás mentén otthonná válik a hely, ahol laksz.

Egy nagytakarítás szinte megújítja az otthonodat.

Pedig vannak közben pillanatok, amikor bánod, hogy belefogtál, amikor nem bírsz már több szemeteszsákot keríteni, amikor nincs több tiszta rongy a törölgetéshez, és valahogy minden szanaszét van. Pokoli a felfordulás és az egész helyzet reménytelen.

De mivel így nem  maradhat, ezért lendítesz magadon még egyet és befejezed.
Aztán estére (néha a sokadik nap estéjére) csak ülsz elégedett vigyorral az arcodon, büszkén arra, hogy ez a fény, illat és harmónia mind-mind neked köszönhető.
Elégedett vagy, és mehetsz tovább.

Általában így is teszünk. Most viszont vedd észre a párhuzamot lelked és otthonod takarítása között!
Ha letört vagy, lekeseredett, magányos és céltalan - az viszonylag "nooormááális" - de csak akkor, ha utána folytatod a megkezdett utat.
Már csak azért is folytatnod kell, mert ha nem teszed, akkor tulajdonságoddá válik a letörtség, a mosolytalanság, a depresszió. Így pedig - remélem - nem akarsz maradni?

Folytasd hát! Keresd meg a megfelelő eszközt, aminek a használatával örömet szerzel magadnak - és menj annak a mentén előre. Ha menet közben mégsem tetszik, akkor keress mást!

Ha megint megakadsz, rosszul érzed magad a helyeden: fókuszálj ismét másra! Mondjuk tanulj valamit. Az mindegy, hogy atomfizikát vagy arab nyelvet - amire már régen vágytál. És ha megnyugodtál, haladj tovább.

Azért foglalkozom avval, hogy átadjam a tarot-ról, a mágiáról és a számmisztikáról szerzett tudásomat, mert HISZEM, hogy segítenek már az elindulásban is, és később is nagy hasznát veszed majd. (Mondjuk a tananyagok közül az angyalmágiá igazán ami az én érdemem, de a többit is szeretem és részese voltam a megszületésüknek.)

Amikor először sikerül egy varázslat, akkor az ember rohan kérdezni, tudni akarja, hogy mitől fog mindig működni, és  tanulni akar, még jobbá válni valamiben...

És hát nem áltatlak: ez itt a kelepce!
Mert mire IGAZI MÁGUS leszel, addigra zöldségeket fogsz kívánni hús helyett, megszereted a gyógyteákat, életed részévé válik az izmaid nyújtása, tornáztatása, megtanulsz koncentrálni, majd meditálni, összpontosítani az erőidet vagy éppen az ellenkezője: hagyod szétfutni...

És bizony sokunknak már ennyi is nagy változás!
Nem kell "tökéletesnek" lenni, ikonnak, szentképnek - inkább egy élő, folyamatosan változó, nyitott és fogékony, g o n d o l k o d ó  lénnyé kell válnunk.
Aki hibázhat, alázattal beismerve, hogy még van mit fejlődnie.

Csak azt értsd meg, hogy ha egyáltalán el sem indulsz, akkor nem tudod, most hol vagy! Fel sem foghatod, ha nem lépsz egy lépést arrébb! És... és... tanulj és láss, hogy okos legyél, mert a gondolkodás szabadít fel, ez az egyetlen megváltás, ígérhet neked bárki bármit, ha nem ad cserébe olyat, amin gondolkodnod kell, akkor semmit sem adott.

Ne mondj le a szabadságodról! A szabadságról, a döntés szabadságáról soha ne mondj le!

Apró, finom, kicsi mozdulatokkal haladj előre. Mindig csak picikét mozdulj. Mert a pici mozdulat szokásoddá válhat, míg a nagy lépések korrekciója nehéz.

Ha tudásról van szó, semmi sem kidobott idő vagy pénz. Ha valamivel elkezdesz foglalkozni, majd egy idő múlva rájössz, hogy nem is igazán ez érdekel, akkor hagyd abba. Köszönd meg a tanítódnak, adj hálát neki, amiért szívéből a legjobb tudását nyújtotta feléd, majd lépj tovább. Keress egy másik utat, egy másik tanítót.

Mindig szépen búcsúzz, mert lehet, vissza kell még térned oda, honnan elindultál....

 

Meglepetés

http://data.hu/get/754258/Joskonyv_-_Ji-King_mindennapi_hasznalatra.pdf.html

Használjátok szeretettel:)

A tízmilliószoros nap

A holnapi nap, október 21-e, kiemelkedő jelentőségű, hiszen az év utolsó tízmilliószoros napja!

(A neten rákeresve rengeteg dolgot megtudhatsz arról, mit is jelent ez.)

A következőket tanácsolom: 

1. Ma este szánj egy kis időt arra, hogy összegzed, hol tart az életed. ÍRD LE milyen terveid vannak megvalósítás alatt, hol tartasz velük. Mi az akadálya a gyorsabb és biztosabb előrehaladásnak? Kitől kérhetsz segítséget? Milyen tanulmányokat folytatsz? Ha egyáltalán semmit nem tanulsz, ideje tervbe venni és meg is valósítani. 
Vizsgáld át a jó és rossz tulajdonságaidat. Sorold fel őket. Tervezd meg, hogy mi az, amit meg kell változtatnod a szokásaidon, hogy a jó tulajdonságok aránya még nagyobb legyen? Egyedül véghez tudod vinni a változtatásokat? Ha nem, kire tudsz támaszkodni?

2. Nézd át az elmúlt 3 hónap eseményeit az életedben! Mivel vagy elégedett? Mivel nem? Mi az, amit  tudatosabban, átgondoltabban kellett volna cselekedned? Hogyan tudod ezt a tanulságot beépíteni az életedbe?

3. Vizsgáld meg életed válságait! Gondold végig a párkapcsolatodat! Ha van: jó felé tartotok? Boldoggá teszitek egymást? ha egyedül élsz: ebben érzed jól magad?Ha nem, ha társat szeretnél, mit teszel meg azért, hogy egymásra találjatok? És mit TEHETNÉL? (Csak egy listát írj, amin a legbugyutább ötletek is szerepelhetnek.)
Gondok vannak a munkahelyeden? Mitől simulhatnának el? Vagy megérett a helyzet a továbblépésre? Részletesen írd fel magadnak, ezen a téren mit szeretnél!
Hogy áll az egészséged? Sportolsz? Helyesen étkezel? Tudatos vagy ezen a téren?

Ennél a résznél is nagyon fontos, hogy most ne bíráld magad semmiért! Azt tetted, amit a képességeid, tudatosságod szintje szerint a legjobbnak véltél - ne bántsd hát magadat! Most csak egy lista készül, egy alapos lista. Pusztán ennyi a cél!

4. Készíts egy végleges listát! Valahogy így:

Lista életem jó dolgairól
1. Az elmúlt három hónapban rendszeresen tornázom.
2. Minden nap olvasok átlagosan 45 percet.
3. Döntést hoztam arról, hogy új munkát szerzek.

stb.... Mindent írj le, ami fontos! Majd jöhet a következő lista:

Lista azokról a dolgokról, amiket elengedek az életemből

1. Túl éles kritika önmagammal és másokkal szemben.
2. Rendszertelenség a takarításban.
3. Dohányzás.
stb......

Lista azokról a dolgokról, amiket bevonzok az életembe

1. Szerelem.
2. Új barátok.
3. Karcsúbb és egészségesebb test.
4. Új munka, amit élvezek és nagyon jól megfizetik.
stb.....

Ha elkészültél az elemzésekkel és a három szépen leírt listáddal, mehetsz aludni. :)
Holnap pedig

- reggel, ébredéskor olvasd át azt a listát, ami a bevonzandó élményeket, dolgokat (ide megszerezni vágyott tárgyakat is felírhatsz) tartalmazza. Legjobb, ha ezt ma egész nap magadnál tartod, és többször átolvasod!

- napközben, ha bármelyik másik listáról eszedbe jut valami, rögtön mondd ki (ha lehet, hangosan, ha bolondnak néznének, inkább csak magadban): "... és ezennel el is engedlek, szabad vagy, nincs többé szükségem erre a gondolatra!" (erre a szerelemre, erre a rossz főnökre, stb.)

- este teremts magadnak nyugodt körülményeket. Fürödj meg, lustálkodj kicsit a meleg vízben, kényeztesd magad. Majd gyújtsál meg annyi gyertyát és mécsest, amennyit csak tudsz; tegyél be egy angyali zenét, és olvasd fel hangosan a 3. listádat, sokszor-sokszor egymás után! Nem baj, ha elkalandozol és elábrándozol azon, milyen is lesz az életed, amiben mindez már a tiéd lesz:)
Meghívhatod az őrangyalodat is, hogy segítsen eljuttatni a kérésedet.
Mindenképp mondj köszönetet a végén annak, akiben hiszel: az angyaloknak, Istennek, az Univerzumnak, vagy bárhogyan is nevezed isteni énedet. Addig formáld a szavakat ajkaidon, míg a hála érzése valóban megráz!

Ne felejts el egész nap erő felett is jónak lenni, hisz tízmilliószorosan száll  rád vissza minden áldás, amit szétosztasz!

Szeretettel,
Aman

 

Önbizalom-növelés

A férfi-nő kapcsolatokban szinte mindig bekövetkezik az a pillanat, amikor a férfi egy pillanat alatt elkezd kihátrálni a kapcsolatból, megdermed, megijed, vergődik.

Természetesen NEM tudjuk erőszakkal visszaszerezni.

Most, itt nem is adok kapcsolatmentő ötleteket.  Minden ember más, mindenki másképp éli meg a hasonló szituációt - ebben  hiszek, nem a sablonokban.

Abban azonban egészen bizonyos vagyok, hogy ilyenkor a nő önértékelése lecsökken, még semmivé is válhat. Abban is biztos vagyok, hogy ilyenkor meggondolatlan lépéseket is tehetünk, végzeteseket is - és közben már nem is hasonlítunk arra az Istennőre, akibe életünk értelme egykor beleszeretett. Ezzel igazoljuk a félelmét, és még szakításra is sor kerülhet. 

Akármi történik: kibékültökvagy sem, egy valamire szükséged lesz, és ez az önbizalmad.

Eléggé általános, hogy a nők ilyenkor szidják magukat, mert nem voltak elég jók, szépek, okosak, stb. a férfi megtartásához. Biztosan már nem is szeret... Nem is szeretett soha igazán...
Ismerős mondatok, ugye?

Hát akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba: AKÁRMI, érted?, bármi is az oka annak, hogy a félelmei most elkergették mellőled, soha ne bűntesd magad azzal, hogy kétségbe vonod, mit éreztél!

Kell most az érzés, hogy igen is szerethető vagy - mert ha abba sírod bele magad, hogy nem vagy szerethető, akkor egy hamis indokba burkolod a tényleges hibákat, így nem fogod tudni kijavítani azokat - és naná, hogy elköveted őket újra és újra!

Igen, ez így logikus, csakhogy a tragédia nem az eszedben, hanem a szívedben zajlik. Az eszed ennél bölcsebb, és szépen hátrahúzódik, nem szól bele a kínlódásodba. 

Az egyszerű (és hidd el, nagyon hatékony) módszerem az ilyen helyzetekre a következő:

Fogj egy kis alakú, lehetőleg nem túl vastag füzetet, mint régen a szótárfüzetek voltak. lehet díszes, színes, mintás - bármilyen; sőt egy egyszerű lapokból általad összefűzött füzetke is lehet, amit szépen feldíszítesz.

Ebbe a füzetkébe írj bele mindent, de mindent ám, semmit se hagyj ki!, ami azt bizonyítja, hogy szeret! például így:

1. Minden találkozáskor átölelt és megcsókolt.

2. Elvitt a X.Y. étterembe, pedig ő utálja az ottani kaját.

3. Azt írta, hogy...

A fantáziádra bízom, lehet levélrészlet, kimondott szó, beszélgetésfoszlány, szerelmeskedések emléke.... A lényeg, hogy annyi mindent írj le, amivel betelik az egész füzet! Rajzolhatsz bele, ragaszthatsz a lapok közé közös fotót, megőrzött csokipapírt, buszjegyet.

Röviden: készíts a szerelmetekről egy emlék(eztető)-könyvet!

Ha közben sírnod kell, hagyd, ne fojtsd vissza, de igyekezz a gondolataidat a történtek szépségére összpontosítani.

Ezentúl hord magaddal mindenhová a kis könyvecskét. Ha telefonon beszéltek, tedd ki magad elé. Ha találkozót beszéltek meg, előtte nézd át!

És menj arra a randira emelt fővel, szép járással, büszkén és kecsesen, abban a szoknyácskában, amit mindig is imádott, és érezd közben, amit ő is látni szeretne:

Te egy igazi Istennő vagy, akit elhalmoznak szeretettel!

Lehet, hogy kell némi önfegyelem hozzá, de ha a könyvecskédet tényleg alaposan átvizsgálod, nem hibázhatsz!

 

 

 

ÁL-ARC

Nagyon örülök, hogy belevágtam a blog-írásba, mert sorra azt a visszajelzést kapom a Tanoncoktól is és az ide tévedő Keresőktől is, hogy "jééé, de jó, hát pont ez van velem is!"

Remélem, eljön majd az idő, amikor akár a kommentekben, akár közzétehető levelekben is olvashatjátok itt egymás véleményét is, nem csak az enyémet:)

Most ismét egy visszaküldött lecke  kapcsán kelt bennem kedv arra, hogy Veletek gondolkodjak. Idézek egy picike részt a levélből:

"Szeretem a szeretettel teli, okos, értelmes, kultúrált embereket, irtózom a műemberektől. Szeretem az álarcot semmilyen formában nem viselőket"

Az első mondattal tökéletesen azonosulok magam is. Szinte FÁJ, ahogyan a társadalmi butítás arra a szintre emelkedett, hogy nem lehet egy újságos standon szétnézni, egy tv-t bekapcsolni, mert egyen-wellnes- bájmosoly "sztárok" életébe  (???!!!) kukkanthatunk bele... Keresni kell a sorok között az értékeket - akár filmről, könyvről, színházról van szó.
Közben nem tudunk a gyermekeink elé példaképeket állítani, nincs értékteremtés.
Nem, nem vagyok kíváncsi egy számomra teljesen ismeretlen (és a szememben borzalmasan csúnya) hidrogén-szőkeség amazonasi kalandjaira, és nem érdekel, hogy a legújabb X. márkájú kisbuszban elfér minden, ami egy nyaraláshoz kell... Ömlik a szemét mindenhol, mert egy a lényeg: dolgozz aktívan, költs aktívan - és ha gondod van, szedjél be ezt-azt, mert jó sokat keres a gyógyszeripar rajta, majd ha már mindent beszedtél és végre TÉNYLEG beteg vagy, akkor halj meg gyorsan, mert az a legolcsóbb. Lehetőleg mielőtt az első nyugdíjadat felvennéd...

A mai világ médiaüzenete számomra ez.

De nem szándékozom megváltoztatni, pláne nem megváltani a világot. Inkább úgy döntöttem, hogy élem a magam életét. Integrálom annyira a társadalomba, amennyire  kell,amennyire elengedhetetlen, vagyis: nem élek társadalmon kívül, rendesen adózó, dolgos polgár vagyok, de ezen felül teljesen szabad! Nem vagyok rabja semmilyen médiumnak, nem magazinok szerint élek - de megnézem a tv-ben, elolvasom az újságban, amit ÉN akarok.
Több ezer darabos könyvtárunk van a kislányommal - de nincs benne néhány Ken Follet könyvön kívül krimi, mert azt nem szeretem. Megveszem az új tisztítószert is, a prontót is - mert jó. Mert finom tisztaság-illat van utánuk. De képes vagyok ecetes vizzel felengedni a mosogatót éjszakára, hogy lemarja a láthatatlan koszt, mert így tanultam a nagymamámtól.
Nem adok alapítványoknak pénzt, mert túl sok az a rész, amit magukra és a működésükre fordítanak. Annak segítek, aki a falunkban lakik, mert amit neki adok, az tudom, hogy jó helyre kerül. Nem megyek Afrikába segíteni, mert a Kossuth utcában is kell az árkot mélyíteni meg virágokat telepíteni az iskola elé, stb... A szomszéd néni is magára maradt, szemben is egy idős, gyermektelen házaspár lakik: velük is törődni kell néha. Szóval lokálpatrióta vagyok kicsit.
Hazaviszem a nagyáruház polcán félighervadt-majdelsorvadt kis növénykét és felnevelem. Egy-két év alatt magához tér. Nem rendelek viszont triplaáras katalógus-növényt.
Küldünk a Tanoncoknak varázsporokat, magokat - de csak nagyjából minden 10. ember kérdezi meg, hogy mi lenne, ha a körömvirág magját elültetné?... És onnan tudom, kinek fog beépülni az angyalmágia az életébe, és ki az, aki csak kevesebbet tud felvenni a tanultakból...

(ez most nem ide tartozik, de mégis ide kívánkozik: mindenki változik, aki belefog a tanulásba - akárki az, akármit tanul, akármennyi ideig tanulja, akármilyen mélyen sajátítja el - nincs kivétel)

Szóval a mű-ség nem tetszik. De nem vagyok annyira "jó", hogy csak természetes angyagokat viseljek, hogy megelégedjek egy szezonra egyetlen praktikus cipővel, hogy ne legyenek sminkcuccaim, hogy ne szeressem a színeket, hogy ne legyenek rossz szokásaim, hogy ne használjam a modern technikai dolgokat, mint a mosógép vagy a porszívó, és néha kedvem van a kertészkedés miatt tönkrement körmeimen (ízléses) műkörmöt viselni, és szeretem az olyan medencéket, ahol pezseg a meleg víz (bár az otthonomban is lenne egy ilyen csuda!) - és szeretem a veresegyházi tavat is, a maga kis retro feelingjével...
Szóval csak azért mesélek ennyi mindent magamról, mert szerintem minden ember nagyon összetett, a mű-ség jelen van mindenütt, el sem kerülhetjük - de a túlzásokat igen.

Nekem nem szép az, amire most azt mondják, hogy szép: a sorbertnorbi felesége, a kelemenanna meg az ilyenek... Nekem ők nagyon mesterkéltek.
De szép a negyven feletti duci kis kolléganőm a piacosan-trendi kis rucijaiban, és fess az ötven körüli kollégám a farmer-póló összeállításában, ahogy hozza nekünk hétről hétre a friss rétest és néhány kedves, mosolygós szót.
Nem tetszik az egyen-arc, az egyen-élet.
Szeretem, ha van hiba egy arcon, egy testen. Ha MUTAT valamit az emberből a külseje.

Itt persze már régen belemosódtunk a második mondatba... Jó érzés, ha megbízható, kiszámítható közegben mozgunk. A családban ez könnyű, hiszen X. bácsikánkról tudjuk, hogy nem veti meg az italt, de azt is, hogy ő az első, ha segítség kell... hogy Z. nénikénk pletykás kicsit, de mindig megszervezi, hogy a megunt hűtő, tv, ruha vagy bármi ahhoz jusson el, aki még örülni tud neki, és ne a kukában landoljon... hogy F., a család huszonéves egyetemistája most kezdi az önálló életét, ezért nézzük el neki, hogy......... vagy R. néninek nézzük el, hogy.....

És így családon belül nem is kell az álarc, hiszen elnézzük a hibákat egymásnak.

De mi történik a családon kívül? Ha X. bácsikánk a munkahelyén iszik, akkor kirúgják. Senki nem tudja, hogy negyvenegy év után elhagyta a felesége, és senki sem fogja meg a kezét... Helyette kiutasítják.  Ezért X. bácsikánk reggel NEM iszik egy mézes-vilmost, hanem beveszi az anti-depresszánst, majd felveszi a jólfésült munkahelyi álarcát, és viselkedik. Belül meg feszeng, sír. Lelki göcsörtöket képez magában, amitől a szervezete megbetegszik....

Igen, igazad van: ennek az álarcnak semmi értelme, és az sem megoldás, ha a bácsikánk iszik a gyógyszerek helyett.  Most nem is akarok jobban belemenni az ő problémáinak a megoldásába, csak az ál-arcról ez jutott hirtelen eszembe...

Mert van, amikor magunkra kell ölteni egyfajta álarcot. Ha munkahelyet keresek, egy interjún soha nem mondom el, hogy "cigánykártyával a kezemben születtem". Sőt, van, hogy az azon a munkahelyen töltött pár év alatt erre soha nem derül fény... Mert AZ az arcom szól csak nekik - nem néztek soha mögé. Igaz, ez csak fiatal koromban fordult elő. Ma már bármilyen közösségbe kerüljek is bele, szinte pillanatok alatt "önmagam" lehetek.Mert egyre bátrabban élek álarcok nélkül... Hogy mikor jön el az, hogy teljesen letehetem? .... Dolgozom rajta:)

Persze nyilván NEM erre a fajta álcára gondoltál. De erről jutott eszembe:)

Azt az álarcot, amit a leveledben említesz, rosszul viselem én is. Fuldoklom tőle, ha valahol el kell vislenem egy maszkos embert. Többnyire továbbállok - de minden esetre messzire húzódóm. És  kiprovokálom, hogy repedezzen a maszk...

Az előző télen az egyik munkahelyemen volt egy fiatal férfi, aki nem talált magának megfelelő maszkot, ezért hazugságba burkolta az egész életét. Segíteni akartam neki, amit őt látszólag elfogadott,  de a változás nem sikerült. Maradt inkább a látszat-életénél.

Tudod, ő azt hitte, ha nem hazudja magát valakinek, akkor értéktelen.

Mi meg, a körülötte lévők  annyira szerettük azt a kis csetlő-botló hazudozót, hogy még mindig van egy kis hiány a helyén.

Az emberek azt hiszik, egy ál-arc, egy ál-élet segít szeretetet szerezni. Ezért nem tudok igazán és mélyen haragudni a viselőikre. Ők is csak bolyongó, magányos lelkek, mint mi mindannyian.

A magam életében azon dolgozom, hogy a szertelen, pontatlan, mindent-elejtő, heves, túlságosan sokat kimondó, mindig mindent azonnal akaró Anikóból, aki vagyok, annyit és akkor mutassak meg, ami még elviselhető másoknak. Hogy ne takargassam álarccal azt, aki vagyok, de ne is zúdítsam rá magamat egyből mindenkire. 

A külvilágnak mutatott arcom láthatatlanul apró lépésekkel közeledik ahhoz, amit magamról gondolok.   

  

Mélypont

Amikor változtatunk az életünkön -például beengedjük az angyalokat vagy bármilyen más módját választva az önfejlesztésnek elkezdünk felelősséget vállalni magunkért -, akkor bizony könnyen mélyponton találjuk magunkat.

Szerintem ez teljesen normális. Kilépni a megszokottból egy remélt jóért nem mindig tűnik jó döntésnek. Vannak napok, mikor úgy érzed, az "előző" szaros kis életünk sokkal lakhatóbb volt. És ez igaz is. Mert rosszul mozgunk még az új közegben. A megszokások (persze hogy a rosszak is) hiányoznak...

A döntés, ami az új útra vitt, a fejedben történt. Alátámasztotta a szív is, az érzelmeid, hiszen pontosan látod, hogy az út végén egy egyszerű szabályokhoz igazodó, tiszta és könnyű lélek áll.
Ezért a jövőképért az érzelmeid könnyedén támogatták az elmédet, hiszen a mostani tipródásból ők sem bánják az elmozdulást.
Igen ám, de amíg az eszed tudja,hogy a fejlődés az nem egy pillanat, hanem egy cselekvéssor, addig a szíved egy azonnali cserében érezné jól magát. (Ebben segít a varázslat. Leülsz, elképzeled a célt, meditálsz rajta és közben a megadott eszközöket felhasználva segítséget kérsz a vágyad beteljesüléséhez. Természetesen jól látod: a TE koncentrációd mentén egyesülnek az erők - a rituálé ahhoz kell, hogy koncentrálni TUDJ. Később majd elég lesz az akaratod összpontosítása. Azonban ez első időkben hatalmas segítség a mágia, a maga szépségével, a gyertyák fényével, az angyalszárnyak suhogásával körülötted... Ez mind-mind segít.)

Van úgy, hogy az ember megtorpan, és nem megy tovább, mert elviselhetetlennek érzi a kialakult káoszt maga körül. Visszahátrál a romokban heverő kapcsolatába, nem változtat a pocsék állásán, nem költözik el a vágyaihoz rosszul alkalmazkodó lakásból... Nem tesz semmit inkább - gondolja hirtelen. Csakhogy már LÁTJA a helyztét, már ÉRTI, hogy mennie kell. Nem lesz konfliktusmentes a maradás. 

Bármit választasz, a szembesülés önmagaddal elengedhetetlen. A lehangoltság, az értelmetlenség, a hiábavalóság érzése elkerülhetetlen.

Bárki, érted? B Á R K I mást mondd, az nem mond igazat!  (Nem biztos, hogy direkt be akar csapni, mert el akarja mondjuk adni a módszerét neked jó pénzért - az is lehet, hogy ő még nem is ment ezen  keresztül, csak azt hiszi, hogy tud bármit is a fejlődő lelkekről....)

A fejlődés mindig áldozattal jár. Adj magadnak három percet, és gondold MOST végig, hogy életedben milyen fejlődéseken mentél keresztül, és mi volt az ára? Kezdve onnan, hogy iskolás lettél, amit izgatottan vártál - de oda lett az ovis barátokkal a játék minden délután... Minden "apró"  változásra próbálj meg emlékezni.  Ha találsz olyat, aminek nem volt "ára", kérlek, írd meg, mert szeretném, ha kiderülne az, ha mégis tévedek! Csak pár ezer ember életére láttam rá - és ez lehetővé teszi hogy én vonjak le rossz következtetést.
Amíg nem kapok bizonyítékot arra nézve, hogy bármi is az ölünkbe hullhat fejlődés terén, addig azt mondom, amit fent leírtam.

 

A lényeg persze nem ez, mert ezen filozofálhatunk ezer évig is,a gyakorlatban mégis mindenki képes a depresszió határáig elmenni - sőt azon is túl -, amikor valamiért szétesik az élete.
És akkor jönnek a legbutább tanácsok:
"Ne hagyd, hogy eluraljon, erős vagy, állj ellent!"
"Ne sajnáld, ami rossz volt, egyszerűen dobd ki!"
"Támaszkodj a barátaidra, a szeretteidre, ők majd segítenek!"
"Gyere el a tanfolyamomra, majd én meggyógyítalak"
...stb, stb., stb.....

Tudod, nekem mi segít? Ha fáj, hagyom eluralkodni. Félrevonulok, és ordítva zokogok, dühöngök, és újra fulladásig sírok... Ha lehet, kimegyek a szabadba, de tökéletes a szobám magánya is. Addig sírok, amíg el nem alszom.
Reggel ugyanis minden sokkal másabb. Nincsenek árnyak, nincs sötétség. A lélek valahogy könnyebb lesz.
És már nincs benned visszafojtott düh. A düh ugyanis addig tud uralni, amíg magadba zárod. Amint kiengeded: megszűnik.
Lehetsz másnap szomorkás, csüggedt, erőtlen - de nem tépi, marcangolja a lelkedet semmi!
Innen léphetsz tovább, de amíg magadba zárod minden mérgedet, addig bármikor kitörhet, robbanhat és maga alá temethet.
Urald hát: adj neki utat, amikor te akarod, amikor megteremted a feltételeket: egyedül vagy, senkit nem bántasz meg vele (ez nagyon fontos! mert ha bárkit megbántasz a dühöddel, azt később bánni fogod, jóvátehetetlen károkat okozhat!).

A dühöt, a csüggedtséget, a fájdalmat azért vonzod az életedbe, mert emlékeztetni akarod magad, hogy ne kerülj többé ilyen helyzetbe. Hogy legközelebb ne hagyd magad becsapni, ne alkudj meg, hanem keresd azt az utat kitartóan, ami neked jó. Nem büntetés a fájdalom, hanem egy tanulási eszköz.

Amint az értelmed kinyílik, amint felelőssen hozol meg döntéseket az életedben, nem lesz szükséged fájdalomra.

Most viszont nem tehetsz mást:  tanuld meg, hogy a rossz döntéseknek ára van. Szenvedj: de a magad által meghatározott helyen és módon. Ha ez sikerül, máris hatalmasat léptél előre.

Ne dőlj be annak, hogy majd a mamád / a barátaid / a kedvesed vállán jól kipanaszkodod magad, és akkor könnyebb- persze, mert a szomorúságodat látva szeretnek annyira, hogy azt kell mondaniuk, amit hallani szeretnél.  Ez csak fájdalomcsillapítás, nem gyógyulás.

Egészen mélyre kell lehajolnod önmagadért.

 

Mégis, mit tehetsz a gyakorlatban?

1. Urald a fájdalmad úgy, hogy megteremted az egyedüllét feltételeit (még ha csak egy fél órára is), és szépen kiéled a bánatot: sírsz, üvöltesz, dühöngsz, vered a párnád, stb....).

2. Rendet raksz. Először kívül kezdd: dobáld ki a sok szemetet a szekrényeidből, ne áltasd magad, hogy két éve nem vetted fel, na de majd ekkor és ekkor... Nem! Dobd ki, amit nem használsz!

3. Vegyél egy kényeztető fürdőt. A saját receptem: legalább 100 mécses, kellemes zene, a vízbe pedig (Kleopáttra után szabadon) 5 liter 2,8-as zsírtartalmú tej és egy kis üveg méz. (A tejet meglangyosítom, feloldom benne a mézet és zutty bele a finom meleg vízbe. ) Ázz benne órákig, ha jól esik. Ha van kedved, énekelj a zenével, sírj, nevess, szunyókálj - amit csak szeretnél. Telefont ne vigyél magaddal - ez fontos! Amikor végeztél, ne törölközz meg, csak rázd le a vizet magadról, esetleg bújj köntösbe vagy óriási fürdőlepedőbe és bújj be az ágyba. Úgy kényeztesd magad, mint egy hercegnőt  vagy herceget szokás - hisz az is vagy!:)

4. Napközben fókuszálj másra, mint eddig. Lehetőleg olyan dolgokra, amikre vágysz, de mostanában nem szakítottál időt. Lehetnek régi barátok, akiket meglátogatsz, lehet egy rég áhított fazekas-tanfolyam vagy nyelvtanulás - mindenképp olyat válassz, amit valamiért eddig nem tettél meg, pedig szeretnéd. Tudom, ezek pénzbe kerülnek - dolgozz többet, egyél kevesebbet, faragd le a kiadásaidat az elviselhetőség határáig, vagy csak egyszerűen HIDD, hogy megteheted. (Bármit, amihez jó érzéseid kötődnek és szívből akarod, az Univerzum úgyis a rendelkezésedre bocsát.)

5. Ha mindezt végigcsináltad és most sem könnyebb, vagy úgy érzed, valamiért a te eseted kilóg az általam vázolt helyzetből és ezért más megoldásra van szükséged, csak írj bátran:
angyalmagus@gmail.com

Fontos!

Ezzel még nem oldottál meg mindent. Ez csak elviselhetővé, lakhatóvá teszi a változás időszakát.

Szeretettel: Aman 

 

Angyalok érzékelése

Kedves Zuzi!

 

Azt gondolom, MINDANNYIAN érzékeltük már valamilyen formában angyal jelenlétét az életünkben.

Nem kérlek arra, hogy minden, általad szerencsés véletlennek tartott esetet tulajdoníts az angyaloknak - felesleges. Bár nagyon szeretik, ha megköszönöd nekik a jelenlétüket, a segítségüket, most elsősorban arról szeretnék beszélni veled, hogy miért is nem LÁTJA mindenki az angyalokat?

Angyalt akkor látsz, amikor akarod. Vagyis inkább AKAROD. Az nem elég, hogy azt mondod, nincs angyal, mert nem látom. Bizonygatásul nem fog eléd lépni. Idézd őt magad elé másképp. (A módjáról már beszéltem, de ha akarod, mesélek még.)

Azért félsz a világodba tudatosan beengedni egy angyalt, mert tudod, érzed, hogy onnantól felelősség is társul hozzá. Hiszen ha beengedted a létüket az életedbe, valamit mégiscsak kezdeni kell velük, nem élhetsz ugyanúgy, mint a boldog tudatlanságod időszakában.

Érzed, hogy tudatosabbnak, jobbnak kell majd lenned.

És félsz a felelősségtől.

Az egész addigi életed szétborulhat. A megalkuvások. A feleslegesen megkötött kompromiszummok. Az önbecsapások.

Nem lesz helye az életedben egy boldogtalan párkapcsolatnak. Hirtelen érezni fogod, hogy NEM az az ölelésmentes, egymás mellett élő. de téged valójában meg nem érintő kapcsolat kell, amiben most tengődsz.
Rájössz, hogy rosszul választottál, mert nem akartál egyedül lenni. És felismered, hogy ez most, hogy elmúlt az önmagad gerjesztette varázs a kapcsolatból, most már inkább  terhes számodra, mint boldogsággal teli.

Felismered, hogy teljesen más munkára vágysz. Hogy több van benned, mint amit most napról napra megvalósítasz. Hogy nem ez a létezése célja...

Felszínes barátságok válnak olyan könnyeddé, hogy észre sem veszed, mikor szűnik meg ezekkel az emberekkel a kapcsolat...

Hirtelen arra vágysz, hogy rend legyen az otthonodban. Fény és tisztaság. Jó illat. Eddig feleslegesnek tartott illatgyertyákat, füstölőket, párologtatókat veszel, és képes vagy este újra kikelni az ágyból, mert mégiscsak zavar az az otthagyott pohár a mosogatóban...

Fáraszt, untat, néha még idegesít is jónéhány ember társasága, a velük való beszélgetés során figyelmed elkalandozik. Vágysz arra, hogy magad  legyél. De amikor egyedül vagy, még nem tudsz mit kezeni magaddal.

Megjelennek az életedben emberek, akik érdekelnek ugyan, de félsz elmélyíteni a kapcsolatot, mert úgy érzed, még bizonytalan az út, amire léptél, és még visszavágysz a régi életedbe.

 

Ez így normális.
Mindannyian átmegyünk rajta. Ki könnyebben, ki nehezebben.

Ilyen az ébredés. Az önmagadra eszmélés.
Káosszal kezdődik - de ez a káosz csak látszólagos. Éppen hogy most kezd helyére kerülni minden.
Költöztél már életedben? Vagy volt részed igazán alapos nagytakarításban? Ismerős, hogy egyre átláthatatlanabb minden, és van egy perc, amikor úgy érzed, na most mi lesz? nincs visszaút, mert minden szanaszét van, már semmi nem fér vissza, valahogy nem lehet meg nem történtté tenni a szétpakolást, a rend még olyannyira távolinak, elérhetetlennek tűnik... Ismerős, ugye?
És mit is szoktál tenni ilyenkor?
(Mert ha itt feladnád, az ugye teljességgel élhetetlen lenne...)
Szerintem veszel egy mély levegő, iszol valamit csendesen elücsörögve a romok között, majd egyszerűen rendet raksz.

Valami ilyesmi történik most veled, benned. Éppen kezdesz szétpakolni.

Most még meggondolhatod magad, visszafordulhatsz.
Még akkor is, ha tudod, hogy már nem tudsz sokáig így élni... Ilyen káoszban... Még akkor is ez az a pont, ahol későbbre halaszthatod a változást.

El nem kerülheted, de tologathatod még magad előtt. 

Vegyél este egy finom fürdőt. Kéneztesd magad. A tisztaság, az illat, a puhaság segíteni fog.

Holnap majd beszéljünk arról, mit is lehet kezdeni a kuszasággal, a zavarral, ami befészkelte magát az életedbe. 

Szeretettel,
Aman

 

 

Angyalokat látni

Sokan kérdezik: tényleg lehet-e látni fizikai megjelenésben az angyalokat?

Nem szeretnék homályos, célozgató választ adni, bár azt is tudnod kell, hogy minden ilyen jellegű válasz igaz! Csak... tudom, hogy nem elég.
Ha röviden és tömören akarok válaszolni: nagyon is körülírható, a térben érzékelhető alakot képesek felvenni – de megérinteni őket nem lehet. Az Őrangyalom szerint rengeteg energiájukba kerül annyira „besűrűsödniük”, hogy láthatóvá váljanak – de bármikor megteszik, ha erre van szükséged. De csak akkor. Azért, mert kíváncsi vagy rá, nem fog ennyi erőt fektetni a találkozásotokba.

Ennek ellenére VAN mód arra, hogy meglásd. Nekem a következő módszerekkel sikerült:

1.

Súlyos félelemmel a szívember kértem, hogy adja jelét, hogy itt van, hogy segít, mert el vagyok veszve. Ezt a „módszert” nem javaslom – de ha nagy bajban vagy és éppen eszedbe jut, segíthet.

2.

Hízelgéssel: elmondtam, hogy másoktól hallottam, hogy mennyire gyönyörű az Őrangyalkájuk. Erre persze kinevetett: hiszen minden csak az elmémben létezik, az egész világ csak a gondolataim kivetülése – mások angyala azért szép, mert ők annak gondolják... Itt majdnem megfogott, de elég gyorsan eszembe jutott a döntő érv: erősen arra gondoltam, hogy az ÉN VILÁGOMBAN képes egy angyal testet ölteni és megmutatni magát.

Rendkívül gyorsan történt eztán minden: olyan fényesség öntötte el a szobámat, amilyet még nem láttam. Szikrázott benne ezer apró szín, de mégis összességében aranysárga volt, mint a nyári Napkorong. Döbbentő ellentétként hűvöset éreztem, de nem csak annyira, hogy megborzongjak, hanem annyira, hogy magam alá húzzam lábaimat, és a faltól, aminek dőlve törökülésben ültem, kissé el is húzódtam, mert úgy éreztem, hogy az is jegesen hideg lett. Egy idő múlva, amit én néhány másodpercnek érzékeltem, a hideg enyhült, és a fényesség közepén egy pici gömbnyi kevésbé fénylő rész jelent meg. Ez a gömb egyre tágult, végül már én is a „normál” fényű részben ültem, és körülöttem kb. 2 méterre tolódott el az aranyló fény határa. Ekkor surrogó hangokat hallottam, majd egy szavakkal nehezen leírható hangot. Ahhoz hasonlít, mint amikor valami munkát befejezünk, ami nagy erőfeszítéseket igényelt, és felsóhajtunk, csak nem azt mondjuk, hogy „nnnnahh”, hanem azt, hogy „oooojhhhhh”. (Tényleg nehéz még szóban is visszaadni, nemhogy írásban...) Valamiért rettentő nyugodt voltam, és még csak meg sem lepődtem. Egyszerűen mosolyogtam, és boldognak éreztem magam. Izgatott akkor lettem, amikor hirtelen ott állt előttem az Őrangyalom! Csupa-fény lényként ezüstben és rózsaszínben pompázott a ruhája, amit fazonra úgy képzelj el, mint a királyok palástját, még a nyakát is körbevették az éteri tollak, amikből a szárnya is állt. Kicsi ezüst cipőcskét viselt, amin elcsodálkoztam.

- Csak nem gondolod, hogy ha már ennyit dolgozom azon, hogy a világaink kapcsolódjanak, akkor nem kedveskedek magamnak egy cipőcskével?! Mindig is szerettem volna lábakat IS és cipőket IS, hát most.... - és kacagott, de olyan édesen, a fülemnek annyira kellemesen, hogy magával ragadott és nevettünk mind a ketten.

Mikor kicsit csitultunk, megkérdeztem:

- Arcod is van, ugye?

És a kedves Őrangyalkám megint megtréfált: későbbi önmagam nézett vissza rám...

(Ezt akkor még csak sejtettem, hiszen még pár évnek el kellett telnie, mire a tükör ezt a képet mutatta rólam.) Leült mellém, és körbeölelt a szárnyaival. Gyengéd és meghitt érzés kelt a szívemben.

Beszélgettünk, de nem mindig szavakkal... Legtöbbször én csak gondoltam valamire, ő pedig válaszolt.

A vele való beszélgetés számomra egészen kicsi gyermekkorom óta természetes, így ennél a beszélgetésnél se gondold, hogy világmegváltó eszméket cseréltünk ki.

Bár akkor nekem az egy valóban nagy horderejű, jövőmet meghatározó téma köré rendeződött: tudni szerettem volna, hogy miután előző nyár végén egy fapapucsban történő kerítésmászás közben majdnem leszakadt a jobb karom, majd 3 hónap múlva, a kórházból kijőve, még mindig bekötött karral focizás közben felszakadt a fejem, és amikor a kapcsokat kivették belőle, másnap a biciklimmel megint beleestem a patakba... Nos, hogy ezután a pár kis baleset után vajon Anyukámék elkobozzák-e végleg a kerékpáromat?!

Ne mosolyogj, egy tízévesnek még ilyen a világ.:)

(Ha aggódnál, az bizony jogos: nem ennél a balesetnél, de következő nyáron végleg eltiltottak a kerékpározásól. Most már felnőttem, és van újra biciklim.)

A találkozásunkat nem éreztem hosszabbnak, mint az iskolában a nagyszünet, de a való világomban több, mint 3 óra telt el.

Az idő viszonylagosságát Te is bizonyára tapasztaltad már, ha angyalokkal kommunikáltál.

Tehát a látni akarod Őt, egyszerű mondd vagy gondold ki, hogy mennyire szépnek véled... Képzeld el, milyen lehet, és bízz benne, hogy meg fogja mutatni magát.

3. Játékkal: az angyalok nagyon szeretnek mindenfélét játszani. Kacsintósat, hegyről legurulósat, szóláncot, társasjátékot... És nagyon szeretnek nevetni, táncolni, énekelni.

Ezért szoktam ezt a módszert tanácsolni (és körülbelül 10 emberből 7-8 esetében működik, ha kellő kitartással és hittel végzi!):

1. Tanulj meg koncentrálni!

2. Tanulj meg meditálni!

3. Tanulj meg önfeledt lenni!

Ha mindez megvan, akkor elegendő betenni a kedvenc zenédet, félhomályt csinálni (vagy legjobb este, sötétben belekezdeni), és gyújts meg annyi mécsest, amennyit csak bírsz, akár egy egész 100 darabos csomagot elhasználhatsz egyszerre! Tedd szépen magad köré, de hagyj annyi helyet, hogy bőven elég legyen táncolni, ugrabugrálni. Vegyél fel szép ruhát (de lehetsz meztelen is, ahogy jobban esik), és kezd el élvezni a zenét. Énekelj, ha úgy látod jónak, és mozogj, mozogj, mozogj! Az angyalokat nem zavarja, ha hamis a hangod (ha hallod majd, amikor egymást között „beszélgetnek”, nem neked formálják a szavakat, akkor majd megérted, miért nincs bennük elvárás a „jó hang” iránt). ha már kellően oldott vagy, kezd olyan tánclépésekbe, amikhez társ kell: ha nő vagy, mintha simulnál egy férfihoz, ha pedig férfi, mintha karolnál egy nőt. Gondolj arra, szíved minden szeretetével, hogy ezt felemelő érzést, ezt az eufóriát szívesen megosztod (és nem megosztaNÁD! Vigyázz, soha ne fogalmazz feltételes módban, ha az angyalokkal akarsz érintkezni! Mindig legyél nagyon udvarias, de határozott), és kezd el érezni, hogy a karjaiban tartva / karodba zárva őt pörögtök, forogtok, táncoltok.

Tudom, most kicsit letört lettél, mert valami spontán módját vártad az angyal-randinak, és meg mindenfélének a megtanulását teszem az első három helyre... Nos, létrejöhet mindezen tudások nélkül, spontán is, mert MINDEN EMBER képes rá, a tanulás ahhoz kell, hogy elő tudd csalogatni magadból. De megtörténhet spontán is, csak ENGEDD EL MAGAD!

Még egy fontos dolog van: MINDEN ALKALOMMAL KÖSZÖNT MEG a gondoskodását, a szeretetét! De tényleg minden alkalommal! A hála és a szeretet a legjobb út az angyalokhoz.

Apró lépések

Nagyon sok anyag, történet, ajánlás kimaradt a tananyagokból - és a Tanoncok is kérdeznek rendesen... :)

Eldöntöttem hát, hogy nyitok egy blogot, ahol van mód mutatni Nektek még többet, és válaszolni a kérdésekre.

Azoknak, akik nem ismernek, megmutatom  a Tanodát  és elmondom, hogy Angyalmágusok képzésével foglalkozunk.
Túl kevesen ismerik fel magukban csak úgy, minden segítség nélkül magukban a mágikus erőt - mi a tanodában segítünk ebben a felismerésben, lépésről lépésre...

Fontos tudni, hogy az önmegismerés és az élet megváltoztatásának egyik módja lehet Angyalmágussá válni. Remek segítség, nagy könnyebbség angyalokkal élni és velük dolgozni, erre kár is a szót fecsérelni, ezt mindenkinek jobb megtapasztalni.

Van azonban itt valami... valami NAGYON FONTOS!

Ha változtatni akarunk magunkon, akkor ugye a szokásrendszerünkbe kell  beépíteni egy új elemet. Az NEM ELÉG, hogy megveszünk egy könyvet a mágiáról, az angyalokról, a tarot-ról vagy bármiről. Azért nem elég, mert belekezdünk az olvasásba, jól fellelkesülünk, majd egy idő múlva ... vagy végigolvassuk, vagy nem, de ... NEM VÁLTOZTATUNK SEMMIT! 

Ezért sokkal hatékonyabbnak tartom a hetente kapott leckéket, ahol szépen fel is van építve, hogy mikor mit tegyél az előrehaladás érdekében.

(Ez most itt nem reklám akart lenni. Gondold végig, és oszd meg velem a véleményedet! Érdekel, Te hogy látod???)

Szerintem  egészen apró lépéseket tudsz csak beépíteni tartósan az életebe.

De tegyünk egy próbát! Töltsd le ezt a könyvet innen és lássuk, ha elolvastad, mi változik? 

(Ez egyébként Doreen Virtitue - Angyalokkal gyógyítás c. könyve, letölthető pdf formátumban - ha esetleg valaki már régen ezt keresné:) Szándékomban áll még más kincseket is megosztani Veletek...)

Jó olvasást!

Szeretettel,
Aman

 

 

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja